Kikyo-chan

  Szégyenszemre fell kell keresnem ezt a pofozkodós Hiro bácsit. Meg kell kérdeznem tőle, mi ez a Kami-választós cucc. Elmagyarázza, hogy ez olyan, mint a nyugati kúltúrákban a keresztényeknél a bérmálkozás. Csak nekünk Kamit kell választanunk, nem szentet.
- Mi alapján kell kiválasztani a Kamit?
- Az alapján, mit szeretnél legfőbb erénynek, mit szeretnél az életed során vezérfonálnak.
  Utálom, mikor Hiro apó így beszél...aztán eszembe jut...nem utálhatok senkit és semmit. Ez lehetetlen! Ilyenre ember nem képes! Bele fogok bukni a papnőségbe! Valaki mást fognak választani helyettem, és ezért elűznek a faluból! Történt már ilyen, mi van, ha.....
  Hiro bácsi nyakon vág!
- Kimiko, te egyáltalán nem is figyelsz rám!
- Kimiko-chan - javítom ki.
- Mindegy! Ugyanolyan nagyszájú, mihaszna kislány vagy, mint amilyennek gyerekkorod óta ismerlek!
- De én nem is...
- De igen, is az vagy!
  Otthagyom. Egy jó papnő higgadt? Lesz*rom...
Egy jó papnő sosem káromkodik...nesze neked, Kimiko...milyen jó, hogy nincs "egy jó papnő nem skizo" szabály:)
  Otthon előszedem a Kamik könyvét. Még a szüleim adták nekem régen. Gondolataimba merülve lapozom, mintha a lapok erős szuggerálása meghozná a választ.
  Kit válaszak? Jurusi-chant, a megbocsátás kamiját? Vagy Ai-chant a szeretet istenét? Esetleg Baka-kunt, a hülyeség urát? Még ez illene a legjobban rám.:)
Sora-chan az ég, a felhők, és a szépség úrnője. Még ő a legesélyesebb. Mindig is vonzott az ég, a madarak birodalma, szeretnék repülni, ha csak egyszer is, versenyezni a vadlibákkal, lelökni Nils Horgersont Márton hátáról, és bekopogni a repülők ablakán, halálra rémiszteni az utasokat.
  Milyem furcsa, hogy gyermeki ábrándozásom rögtön ilyen morbid gondolatokba csap át. Én legalább bevallom, hogy milyen vagyok. Próbálok rajta változtatni. De ezeket a gondolatokat nem tudom kiverni a fejemből. Magamban már szinte érzem, ahogy repülök. Szállok! Rohadt gyorsan elhúz felette egy rakéta. Sietős neki, hiszen ég a feneke! Közvetlen rokona a tűzokádó sárkánynak, aki, ha elrontja a gyomrát, vulkán lesz...akarom mondani, tűzhányó. Már a sárkányt is látom magam felé szállni. Magához öleli kis rokonait, a gyíkokat, a krokodilt, aki azért lett lapos, mert ő mikor a kis sárkányok repülni tanultak, megszegte a kijárási tilalmat, és a sárkány egyik mancsára tekeredve látom a kígyót is. A sárkány szorítja, a kígyó jobbra-balra himbálózik...ez a rohadt sárkány kígyót MEGLENGET a keblén. Repülnék tovább, de... zuhanok. Zuhanok! ZUHANOK!
  Felriadok. Már megint elaludtam. A könyvet használtam párnának...széle kis híján kiszúrta ibolyaszín szememet. Megpróbálok felállni, de ráültem a hajamra, így a felállásból pofára esés lett. A kimonóm már elviselhetetlen állapotban van... pedig Budmil, nem pedig Tesco gazdaságos. Lehet, hogy tényleg Nike-ra kéne váltanom?
  Sétálok egyet a házam körül. Mint papnő, jogosult vagyok saját házra. Közben dalolászok: Hiro bácsi arca lapos/Nem rút az, csak titokzatos...
- Kimiko! - hallok egy hangot, és reflexből lebukok az újabb pofon felől, mire valaki orrba rúg!
- Ostoba lány, miért hajoltál le? - kérdi Hiro bácsi, aki most pofonvágás helyett a bokánrúgást választotta volna, csak én keresztülhúzta, a számításait...vagy ő húzta keresztül az enyémet?
- Nem unja még Hiro bácsi ezt az örökös karatézást? - kérdem, kezemet a nózimra tapasztva:)
- Idióta! - ordítja le a hajamat. - Azért jöttem, hogy segítsek neked.
- Miben? - értetlenkedek.
- Kamit választani! Vagy bármiben! Kicsi vagy még! Egyedül nem boldogulsz!
 Kösz, Hiro bácsi, csak az kellett, hogy megjelenj. Most egész napő dolgoztatni fog, mert már lassan három napja, hogy semmi házimunkát nem végeztem a hörcsögök etetésén kívül. Ezt nem láthatja meg!
  Hiro bácsi bemegy a házba!
- Hiro bácsi, várjon! - utána rohanok a házba, de felbukok a küszöbben, orraesem, közben elcsúszok a padlón, leverem a hörcsögök terráriumát,ami ezer kis darabra törik a huszon-valahány hörcsög pedig megrettenve fut szét. Hiro bácsi ordít, mint a fába szorult féreg! Valaki hozzon egy harkályt! Kisveszek egy hörcsögöt a kimonóm nyakából. Meghallgatom a rendes napi prédikációt. ...hegyibeszéd...hegyibeszéd...hegyibeszéd...repülök...ismét szállok...pofon...felébredek...hegyibeszéd...hegyibeszéd...