Relax....relax...relax...
- Kimiko, hiába, nem tudsz kinyírni! - halok egy torz hangot valahonnan a mosókonyha felől.
Nem törődök a hanngal. Mintha ott sem lenne. Ugggyanmár, Kimiko! Méghogy beszélő fénykép! Te nem vagy komplett!
- Eressz már ki! -hallom újra a kiáltást.
Felállok, és kinyitom az ajtót, amin kiszalad a macska.
- Na, ezzel is megvolnánk - sóhajtok nagy elégedetten.
- Kimiko, neked fogalmad sincs róla, milyen gusztustalan a kimonód vizesen! - újra a hang.
 Ismét felállok, és a mosókonyhába battyogok.
- Jaj, tudtam, hogy kevés lesz ez a mosópor.
  Felkapom a mosógép mellé tett Clorox-ot.
- Kimiko varázsol, jaj nektek foltok, sugárzik a fehérség a Cloroxtól.
- Szép a hangod. Déja vum van tőle. Mikor még életemben egyszer a macska farkára léptem, akkor hallottam ilyet.
- Aimer, c'est ce qu'il y a de plus beau! - énekelek hangosabban. Rómeó és Júlia franciául. Mindegy, csak a hangot ne halljam.
- Kimikooooo!!!!!!!!!!!
- Aimer, c'est monter si haut. Et toucher, les ailes des oiseaux, aimer...
- Jaaaaj, ne nyávogj!
- Liebe, kann's schön res geben - németül.
  A hang ismét szaval egy sort. Nem zavartatom magam, már ott tartok hogy: - Ist unbesiegbar!
- Ha abba...
- Liebe, sie gibt die Kraft um
  Alles zu erreichen.
  Ängste sie werden weichen.
  Liebe, sei unser Zeichen!
- Eressz már ki! Szédülök!
- Liebe, sie trägt mich vorwärts
  Liebe, wie lässt sie mein Herz verbrennen
  Und ich bin wehrlos
  Liebe, ist ewig zeitlos.
 - Kimiko!
  Nagyot rúgok a gépbe, pont a gombra, így az leáll. Kiveszem a kiminóm, és vele együtt a fényképet.
- Felázott az orrod! - jelentem ki kárörvendően, mikor megpillantom a képet.
- Szemét! Ez is miattad van! - dühöng a fénykép, és megtapogatja az orrát.
- Meg a te be nem álló szád miatt.
  A képen lévő lány abbahagyja az orra vizsgálását, és rámnét a fekete szemével.
- Hivd ide a nagyapámat! - mondja.
- Nem tehetem! - mondom ezúttal vicc nélkül. - Szívinfarktusa volt! Éppcsak hogy meg tudták menteni. Nem szabad idegesítenie magát, és most miattam is elég baja van. Gondolom, te sem akarod, hogy kövessen téged.
- De igen! - csattan fel a lány!
- Ezt nem gondoltam komolyan. - jelentem ki, és tudom, hogy iagzam van, mert a lány ökölbe szorított keze lassan lehanyatlik, és szikrákat szóró szeme sem nyársal fel többet.
- Most mit akarsz a fényképemmel? - kérdi.
- Per pillanat kirakni a polcomra, ha nem haragszol, és aludni egyet.
  Beviszem a szobámba, berakom az asztalon álló többi kép közé, és ledőlök az ágyra. Ismét alszok. Amint az már tőlem megszokott.