Kikyo-chan

- Na jó, egyezzünk meg! Ha nem fogod be a lepcses...
- Akkora barom vagy!
- Én is nagyon szeretlek, de ha nagyon kell, akkor itt egy kicsi cellux, na azzal elhallgattatlak.
  Fenyegtésem beválik. A lány elhallgat.
- És most detektívesdit játszunk. Első szabály: Szemforgátás nincs! Második: Nincs grimasz, harmadik:- Ha kérdezek válszolsz, egyébként kuss!
- Szépen beszélsz!
  Kirántom a celluxot. A lány macskanyávogást hallat.
- Neeee!
- Jó! Akkor ne csalj a játékban!
  Olyan "természetellenes természetességgel" beszélek, hogy az már nekem is sok.
- Első kérdésem lenne, művésznő: Hogy hívnak?
  Rövid hallgatás után...
- Mitsuko...
-Vezetékneved?
- Inada.
- Te szórakozol velem? Vagyok annyira olvasott, hogy...
- Ha a Battle Royale-ra gondolsz, akkor egy kicsit sem vagy jól olvasott, drágám - negédeskedik Mitsuko. Az ott "lányok egyes"-t, Inada Mizuho-nak hívták, nem Mitsukonak. Ez a nevem és kész.
- Értem! Következő:- Hány éves vagy?
- Ezt mostkomolyan kérdezed?- nevet.
- Akkor hány évesen haltál meg? És mióta vagy halott?
- 14 évesen haltam meg. 5 éve vagyok halott.
- Akkor most mi a fenét keresel ebben a képben? És hogy tudsz beszélni?
- Fogalmam sincs. Állítólag a halálfélelem tart minket, szellemeket itt, és csak azok tudnak kommunikálni az élőkkel, akik beköltöznek valamilyen személyes tárgyba, ami szinte kivétel nélkül egy fénykép, vagy egy festmény szokott lenni. - magyaráz.
- Hogyan haltál meg? - szegezem neki a kérdést, ami a legjobban érdekel.
- Az öregség vitt el. Csak fiatalon.
- Mitsuko...
- De ha elmondom, földhöz vágsz, mert azt hiszed, hazudok.
- Nem foglak. Most megígérem.
  A lányka hallgat. Amióta megszólalt, önszántából először.
- Na, na beszélj, eddig be nem állt a csuszalesőd!
- Chiyo papnő ölt meg.
  Dermesztő csend....csend...csend...csend...csend...csend...cse..........
- HAZUDSZ! - sikoltom.
- Nem hazudok.
- Chiyo papnő egy tisztességes, igazszívű papnő volt. A halálhírére az egész falu gyászba borult. Ő egy olyan asszony volt, aki mindenkin segített, aki a papnők könyvének összes szabályát maradék nélkül betartotta, akihez soha, senki sem érhet fel!
- Kimiko, ne nézz teljesen hülyének! Csak azért mondod ezt, mert ezt követeli a papnők etikettje.
  Van igazság abban, amit mond. Valóban Chiyo papnő egy...khm...fehérmájú dög volt.
- Mi történt? - kérdem.
- Chiyo papnő megérte papnősége huszadik évét. Ilyenkor általában megjelölhetnek egy utódot. Ha az utód meghal, vagy valami olyan történik vele, ami megakadályozza a papnővé válását, akkor a papnő halála után a falu választja a következőt.
- De... az nem lehet... - dadogom. Tudom, mi fog következni.
- De igen! Chiyo papnőt megzsarolták, hogy engem válasszon. Aztán miután ez megtörtént, végzett velem.
- Hogyan...?
- Tedd az kezed a kezemhez! - nyújtja felém a kezét a fényképen keresztül.
 Egy ujjammal megérintem az apró tenyeret. Erre, mintha nem is magam lennék, emlékképek kezdenek villódzni a szemem előtt, és néhány perc múlva eszméletemet vesztem.