Nyeríthetnék a nevetéstől. Pedig remélem, hogy félreértem.
- Azt hiszem, félreértesz, kicsi Kimiko - morogja Kazusi.
Gondolatolvasó.
- Azaz? - kérdem.
- Természetesen nem várunk el tőled semmit, azon kívül, hogy itt maradj! Majd valaki megszeretsz, és elleszel vele, addig is vigyázhatnál a falura, egyrászt mert papnő vagy, másrészt, mert nem vagyunk itt egyiken sem ingyenélők, harmadrészt, mert olyan szépen...khm...kérünk. - mondja nagy természetességgel, és a "kérünk" szónál végigsimít egy, a sarokba állított lovagi páncél dárdáján.
- Hát menjetek a rohadt, büdös f*cba...
- Na, most szépen elmeséled nekem, amit úgy érzel, hogy tudnom kéne. Ebbe beletartozik minden - vigyorog. - Aztán majd körbevezetlek a faluban.
- Szerintem az égvilágon semmi megbeszélnivalónk nincs. - mondtom flegmán, és felemelem a jobb karom. - Ha nem szeretnéd közelebbről megismerni egy papnő spirituális erejét, akkor leszel szives elengedni.
- Hú, de félek - gúnyolódik Kazusi. - Én pedig egy szerzetes tanítványa vagyok, jóval nagyobb spirituális energiám van, mint neked.
Leesik az állam. A kezem a levegőben marad.
- Nézd csak, erre gondoltam! - szólt majd a felemelt jobb kezem felé int az ő jobbjával. Úgy röppen ki az erő a karomból, mint a madárka a kalitkából. Szitkozódnék, de nem tudok, mert Kazusi a torkom felé is legyint egyet, és egyszerre mintha minden hangszálam elpárolgott volna. Megrémülök. Azt csinál velem, amit akar, meg is ölhet!
- Folytassam? - néz rám ártatlan szemmek a fiú.
Hang híján csak a fejemet rázom. Ő sem szólal meg. Lopva ránézek. Felém int, és a lábaimból is kiszáll az erő, a földre rogyok, és már tényleg abszolút tehetetlen vagyok.
Kazusi odajön hozzá, és mellém guggol.
- Szeretnél te is ilyen erős lenni? - kérdezi.
Eddig ebbe bele sem gondoltam. Erő. Nos, igen, ennek a fiúnak valóban piszok nagy a spirituális ereje. Miközben ez a néhány gondolat végigfut rajtam, Kazusi lassan megsimítja a torkom.Érzem, ahogy a hangszállak felolvadnak. A fiú az állam alányúl, és kérdőn rám néz.
- Én... - hebegem halkan - igen. Szeretnék!
- Akkor gyere velem! - mondja, felém nyújtj a karját, és egyetlen csettintésére működésbe lépnek az izmaim. - Erős leszel, Kimiko...
...chan...
-...ezt garantálom.
Megfogom a felém nyújtott kezét, és hagyom, hogy Kazusi felhúzzon a földről. Kellemetlenül érzem magam. Hiro apón kívül még sosem ért hozzám férfi, hacsak kimonón keresztül nem, egy tolakodás során.
-Hová megyünk? - kérdezem.
-Majd meglátod válaszolt Kazusi, csettint egyet, majd előttünk az labor egyik fala hirtelen emelkedni kezd. A nappali fény vakító. Semmit nem látok. Kazusi húz, én pedig csukott szemmel megyek utána.
