Kikyo-chan

  Reggel egy vizilót is megszégyenítő ásítással ébredek. Kinyitom a szemem, és pislogok. Hogy kerültem ebbe a házba, ahol épp most vagyok? Gondolkodom, már amennyire képes vagyok rá, és nagy nehezen eszembe jut. Hát persze! Meghalt a régi papnő, és engem neveztek ki helyette! Csak tudnám, miért pont engem??? Engem, Kimiko Kiriyamát, mostantól Kimiko-chan néven ismer majd a falum, és én leszek az új papnő. Tutira el fogom szúrni...
  Ebben a Kami háta mögötti kis faluban, Setaki-ban a papnő nem igazán Miko. Ne is gondoljatok Hino Rei-re a Sailor Moon-ból, vagy Kikyo-ra az Inuyashából. Nem részletezem a kötelességeimet, előbb-utóbb úgyis fény derül majd mindenre.
  Felkelek, és megmosakszom, a legújabb Avon szappannal. Aztán belebújok a kimonómba. A szép új, Budmil márkájú, papnő-kimonóm, már első látásra beleszerettem. A következő képpen néz ki: Egy hosszú, földig érő, piros kimonó, arra pedig egy ugyanilyen fehér, amin végig vágások vannak, így úgy érzem magam, mint egy Túró Rudi, amin átment az úthenger. Amúgy a hajam fehér, hiába vagyok fiatal, és vörös a szemem, (nem, nem vagyok albínó) szóval nem vagyok épp egy férfi szívek elrablója. Ráadásul igen alacsony is vagyok. Rémes. De lássuk a napi teendőket.
  Első dolgomként megetetem a hörcsögöket. Van vagy húsz, és arra valók, hogy legyenek. Aztán elmegyek a szentéjbe, ahol még egy hétig őrizzük Chiyo papnő hamvait, majd eltemetjük. Imádkoznom kell szerencsétlen lelki üdvéért. Letérdelek a kandalló elé, amiben lobog a tűz, előtte Chiyo papnő por formában egy köcsögben. Mindenfelé imafüzérek és gonosz szellemeket távoltartó írások lógnak. Ügyet sem vetek rájuk, hanem összekulcsolom a kezem, és belekezdek:
- Óh, Kami-sama, nagy Hokori-kun! Óh, nagy Kami-sama, nagy Sora-chan. Óh, Kami-sama, nagy Baka-kun...
Miután felsorolom az összes isten, akiről csak tudok, így szólok: - Hallgassatok meg!
- Óh, nagy Kami-sama, mélyen tisztelt papnőnk, Chiyo-chan tegnap eltávozott közölünk. Kérlek, vigyázz rá a túlvilágon, ne hagyd playboy újságban szerepelni. Tarsd őt távol a nyuszis magazin címlapjától. Kérlek, add meg neki, amire szüksége lehet, ne felejsd el az internetet sem. Lelki üdvéért könyörgöm, Kami-sama, Hozzád, hisz Chiyo-chan mindig is csak a pasizáshoz értett. Kami-sama, ha téged is megkörnyékez, ne hagyd magad elcsábítani. Igen, Baka-kun, most hozzád beszélek. Óvakodj a halott papnőtől. Sora-chan, te istennők legszebbje, te légy Chiyo-chan tanítója a túlvilágon...
  Még vagy egy óráig lököm a süketet. Mikor már megunom, sétálni indulok a faluba. Mostantól minden napra ez lesz a programom. Hörcsögetetés, ima, majd falu-túra, hogy segíthessek azon, akin tudok. Az első segítségre szoruló ember Hiro bácsi, a falu-tanára. Elromlott az csengő, és most nem tudja összeterelni a gyerekeket.
- Majd én segítek, Hiro bácsi! - kiáltok fel, és már futok is a gyerekek után.
- Kimiko! - kurjant boldogan az egyik unokatestvérem. - Játsz velünk te is! Te vagy a fogó!
  Elkezdődik a ribillió. Ez a kis pisis azt hiszi, hogy gyorsabb nálam. Majd én megmutatom. Üldözőbe veszem. Hiro bácsi kiabál, ahogy a torkán kifér, de nem  figyelek rá. Minden figyelmem a fogócskára irányul. Fehér hajam és kimonóm csak úgy lobog, ahogy a gyerekeket kergetem, ők pedig visítva szaladnak el előlem. A kimonómat összemocskolom. Kitörök egy ablakot. Az idegösszeomlás szélére űzöm Hiro bácsit. Végül is elkap, lekever egy taslit, és hazazavar. Pofákat vágva indulok el, mikor valami fejbetalál. Egy könyv az, Hiro bácsi hajította utánam. Papnőktől papnőknek a címe. Ebből a könyvből megtanulom, hogyan lehetek jó papnő. De nem érdekel. hazamegyek, és elalszok. Még egyszer felkelek enni, majd újra alszom. Ki kell hevernem papnőségem néhány első órójának fáradalmait.