Kikyo-chan

  Lecsuknivaló görény vagyok! De tényleg! Nem fogjátok elhinni, mit csináltam, miután Hiro apó hirtelen kirohanása után felocsúdtam.
  Elmentem az apó házához, és figyeltem, mikor megy el az öreg otthonról. Belopóztam a házába, és elkezdtem...kutakodni! Én szemét disznó. Nem vagyok kukkoló, nincs semmiféle perverz széndékom. Igazából csak az unokára voltam kíváncsi. Találtam is egy fényképet egy kislányról. A fényképek nagy része egy eldugott fiókban volt bekeretezve, gondoltam, nem fog feltűnni neki, ha elcsórok egyet. Elemeltem egy kicsi, fekete szalaggal átkötött fotót, és elrohantam. Épp időben, mivel csak pár lépésnyire jártam a házától, mikor az öreg befordult a sarkon.
- Szervusz, Kimiko! - kiáltott.
- Kimiko-chan - javítottam ki halkan, direkt úgy, hogy most ne hallja meg, és eldugtam a képet a kimonóm számtalan zsebeinek egyikében.
- Mi jártaban erre? Engem kerestél? - kérdezte.
- Ööö... - próbáltam elfogdható magyarázatot találni. - Igen, Hiro bácsi. Csak szólni akartam, hogy rendet raktam a hörcsögök után, találtam a padláson egy terráriumot, amibe betettem őket...
- Kimiko? - kérdezett hirtelen.
- ...-chan... - mondom ismét mínusz 200 herz hangerővel. - Tessék?
- Minek vannak azok a hörcsögök?
  Nagyot nézek. De tényleg nagyot. Kocsányokon lógnak a szemeim. Majd hirtelen kirobban belőlem a kacaj. Hiro bácsi most érdekes módon nem csap le, hanem megvárja, míg elmúlik rólam ez a nevetőgörcs.
- Hiro bácsi! - mosolygok, miközben a könnyeimet törölgetem. - Higyje el, fogalmam sincs.
- Akkor hajítsd ki őket! Porfogók.
  Megint nevetek. Állatokra eddig még sosem halottam a porfogó kifejezést, de igaz lehet. Egyszer kiráztam egy hörcsögöt a teraszon, mikor naon összemocskolta magát, és nem tudtam, tud-e úszni.
- Nem lehet. Állítólag Chiyo-chan tenyésztette őket, és meghagyta, hogy neveljék őket tovább, amíg a legutolsó is ki nem purcan.
- Ez böszmeség! - vágja rá a bácsi.
- Hiro bácsi... - nem akarom megmondani neki, hogy ez a beszólása kissé "gyurcsányos" volt. (sorry, ez itt nem a politika helye, úgyhogy pártállástól függetlenül elnézést)
- Hogy állsz a Kami-választással? - vált témát az apó.
- Sehogy!
- Mi? - visít olyat a bácsi, hogy az már kutyacsaholásnak is beillik.
- Nem mi, hanem tessék.
- Agyalágyult!
- Én is szeretem magát.
- Ostoba!
- Hát ebből kifolyólag tényleg.
  Rövid szópárbajunk során olyan pókerarcot vágok, hogy még a Vágó István is megirigyelhetné. Nagy tiszteletnek örvend itt minálunk, nem rég hidat neveztünk el róla. (vágóhíd)
- Hazamész! - replikázik Hiro bácsi. - És szépen nekiállsz kamit választani.
- Azt ígérte, hogy segít nekem, apó! - ellenkezem.
- Visszavonom! Nyomás haza!
  Kicsit meghajlok. Ostoba papnő etikett. Majd megfordulok, és elssszzzompolygok, mint Gollam a Gyűrűk Urában.
- Nyááá, Djágassszzzág! Hol asssz én kisssz papnőcuccosssz puccossszz könyvecccckém? - morgok, mint valami Achmed a halott terrorista!
  Miközben a könyvet keresem, Kami tudja mitől, de rámjön az ötperc. Achmedet, a halott terroristát utánzom. " Good evening, Achmed! " " Good evening...infidel!"
  Magamban nevetek, és tovább mondom. " I am terrifying...terrorist!"
Nagyot kacagok, mikor a " SILENCE! I KILL YOU! " részhez érek. (i am sorry, angolosok, lehet, hogy ez i'll kill you)
  Ezt még elismételgetem párszor.
- SILENCE! I KILL YOU! - vetem be a harmadik kiáltást, amit ilyenkor mindig visítássá torzítanak.
- Khm...zavarok? -hallok egy hangot.
  Hirtelen azt hiszem, Hiro bácsi lopakodott utánam, körülnézek, de nem látok senkit.
- Ki az? - kérdezem, nyugalmat erőltetve a hangomra.
- Ha érdekel, akkor a kimonód belső zsebében megtalálsz. És mosd már ki ezt a koszos rongyot, az egész napi étrended rajta van. Te, a pörkölt egészségtelen, még ha jó ősi magyar kaja is, és ráadásul...
- Csitt! - kiáltom, megijedve a szófosó illetőtől. Hogyhogy a kimonóm zsebében...
  Belenyúlok a kimonómba, és kiveszem az apó unokájának fényképét.
  A képet nézem,mikor az megszólal.
- Te jó Kami, mikor  egyszer a nagyapám azt mondta, hogy hasonlítok rád, nem hittem volna, hogy egy ilyen lányra gondol,mint te! Mondom, bittos úgy valahogy néz ki, mint én... - sebtében szemrevételezem, fekete haj, fekete szem, és fekete ruha, bittos valami ünnepen készülhetett a fénykép,(vagy egy nyugati rokon temetésén) , de a fényképnek(!) sajnos be nemm áll a csuszalesője . - Ezért is mondom, érdekes egy csaj vagy te, Kimiko, vagy hogy is hívnak - folytatja, félő, hogy kihűl a gyomra, bár arra még mindig nem jöttem rá, hogy ugathat (ennyit) egy fénykép. - Ráadásul papnő a kis szentem. Nehogy már átvedd a helyem az öregemnél. Úgyse fog menni. Még ha ki is nyírt az a vénasszony, akkoriban a templomban, akkor se fog menni. Az unokája én vagyok...voltam! Nem egy ilyen hupilila szemű, albínó kis...
  Földhöz csapom a képet, ráugrok, elugrok, majd felkapom, és belevisítok a fotón lévő lány repedt üveg alatt lévő pofájába.
- NEM VAGYOK ALBÍNÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!
- Akkor meg miért ilyen szép fehér a hajad? - hunyorít.
- Mert!
- A szemed színe pedig...
- Mindig más.
- Figyelj... - kezdené a csaj.
- NEM! Te figyelj! - erőt vesz rajtam a hisztéria e beszélő kép láttán. - Igazad van! Télleg ocsmány a kimonóm, úgyhogy kimosom!
  Ott helyben kivedlek a cuccból, és belevágom - fényképestől - a mosógépbe.
Áááá, relax. Olvasok egy jó könyvet. Ami még véletlenül sem szól a papnőségről, se semmiről, amihez közöm lehet, miközben a mosógép dübörög mögöttem.